Oldalak

2015. március 4., szerda

Sapi

A Tunku Abdul Rahman nemzeti park egy 5 szigetből álló természetvédelmi terület Kota Kinanalu városához nagyon közel, a park Sapi nevű szigetét választottuk ki mai úticélunknak. 

Érdekes ez a természetvédelmi terület dolog, ugyanis a park bizonyos szigetein pl. lehet banánozni, jetsky-zni, plusz egyéb motorizált sportokat űzni. Lehet velem van a gond, de számomra ez nehezen fér össze a természetvédelemmel. 

Szóval reggel ki kellett menni a kikötőbe, hogy csónakra üljünk. A tegnapi turisztinfó-ból lenyúlt papírral valamivel jobb árat lehetett elérni a lista árnál, de ehhez a kikötőben hátra kellett menni a jegyárusító pulttól egy irodába. Jegyárusító pultból persze több is van, mert több társaság üzemeltet motorcsónakokat a szigetetekre, szóval a váróba belépve egyből elkezdik a keriíők hajkurászni a potenciális kuncsaftokat. 

A hajóút nagyjából negyed óra volt, mindenféle zökkenőktől mentes. Ami viszont nagyon szemet szúrt, az a tengerben úszkáló rengeteg szemét, tejeszacskó, pet palack, szatyor, műanyag, stb. Elég lehangoló. Szerintem még a víz színe is más volt, de ezt lehet csak beleképzeltem. 

Sapira érve szép kis sziget fogadott, meg egy rohadt nagy gyík. Az angol neve monitor lizard, magyarul valami varánuszféle lehetett, ha majd valaki szeretné, konmentelje be. :) 

Na tehát egy jó másfél-két méteres gyík mászkált az asztalok között, az emberekről nem sok tudomást véve. Amikor elege lett a köré gyűlt emberekből, vagy egyszerűen azok elállták az útját, csak csapott egyet a farkával, aztán egyből mindenki szétrebbent. Először azt hittem, hogy csak úgy idehozták a dögöt, de mivel később többet is láttunk belőle, ráadásul különböző méretűt, ezért gondolom valami őshonos faj és tényleg ott él. 

Később kerestünk magunknak egy partszakaszt, aztán irány a víz. Laci úszkált, én meg búvárszemüveggel bámultam a halakat. Láttam mindenféle halakat, kisebbet nagyobbat, volt papagájhal, két bohóc hal család, csík hal, meg láttam 2 tengeri kígyót is. 

Furcsa volt, hogy a halak teljesen közel jöttek, először azt hittem, hogy jajde cukik és milyen érdeklődők, amíg valamelyik bele nem csípett a lábamba. Na ott jól kifigyeltem, hogy melyik tipusú hal volt az, aztán amikor újra láttam olyat közeledni, üvöltötem a víz alatt, meg jól megfenyegettem a lábammal. :) Nem volt hatásos. :) Mondjuk pech, hogy az egyik bohóchal család, pont a környéken tanyázott, úgyhogy életem kockáztatásával ugyan, de azért többször is oda úsztam. 

Amit még figyelgettünk, hogy a hithű muszlim barátaink női egyedei teljes ruházatban fürödtek. Csak az arcuk, a lábfejük és a kezük látszott ki. Úszás után pedig akkurátusan letusolták a ruhájukat. :)

A vizeskedés után még volt egy óránk a csónakunk indulásáig, úgyhogy körbe akartuk sétálni a szigetet. Elvileg jelölt út van végig, de nagyjából 1 km után elfogyott, úgyhogy visszafordultunk. Úgy látszik a célközönség nem azért jön ide, hogy sétálgasson a dzsungel szerűségben. Mellesleg itt már az erdő és a part is tele volt szeméttel. 

Visszafelé jött is a csónak időben, itt már csak annyi izgalom volt, hogy a kikötő mólóján egy hatalmas pók (olyan mint tavaly Gilin) tanyázott az emberek feje felett, s vicces volt hallgatni az elfojtott síkoltásokat, amikor valaki elhaladt alatta és észrevette. 

Még két dolog kiderült ma:
- az egyik, hogy hatásos a naptejem, ahol bekenem, ott nem égek le
- a másik, hogy nem érem el a hátam közepét. 
A két dologból levonható tanulságot ki-ki szummázza, ahogy akarja, de szerintem én ma hason alszom. :)

1 megjegyzés:

  1. Szia,
    mennyibe került a kedvezményes jegyed Sapira?:) Emlékszel esetleg, hogy háromszigetes hajóút mennyibe kerül? Köszi: Marika

    VálaszTörlés