Oldalak

2015. március 5., csütörtök

Kota Kinabalu 2.

A tegnap estét megint a piaccsarnokban zártuk és igen fejedelmit ettünk: tintahal valami édes csípős szósszal, tarisznyarákok helyi speciális (KFC szerű bundában), sült rizs, papaya és ananász dzsúz. Sőt a végen még egy gyümölcstállal is megdobtak minket grátisz. 

Vacsi után még lesétáltuk a tápot a közeli piacon, ahol mindenki ugyanolyan hamis órát, gyöngyöket, pénztárcát, undorító hűtőmágneseket, valamint elemlámpát árult. Utána még kis olvasás volt, majd alvás. 

Turisztikai értelemben ma nem sok értékelhető dolgot csináltunk, de sebaj, ez is kell néha, mégiscsak nyaralunk. :)

Reggel amikor a mosodás csajhoz mentünk a tiszta ruhákat begyűjteni, nem győzte elégszer kihangsúlyozni (gyk.: lyukat beszélt a hasunkba a egyébként egész jó angolsággal), hogy ma van a kínai újév utolsó napja (kb. 15 napig ünneplik, de ezt talán már írtam). 
Ennek okán teherautók járják a várost, amin egy kisebb zenekar (ez azért túlzás: üstdob, kolomp, pergô) és kvázi tánccsoport foglalt helyet.  A tánccsoport sárkánynak, valamint más állatoknak van öltözve (2 ember alkotja a testet, egy a feje, egy meg az állat hátsó része). 

Szóval aztán az autó megáll valahol, a dobosok verni kezdik az ütemet, a sárkány pedig táncolni kezd, először az utcán majd bent a házban/irodában. A nő elmondása szerint megrendelésre érkeznek az adott helyszínre és nagyon drága mulatság ez. Funkcióját tekintve az óév gonosz szellemeinek elűzése a cél. Érdekes az egész. 

Ennek továbbfejlesztett verziója, amikor póznák vannak felállítva, s azon ügyeskedik az állatnak öltözött két ember, de valami elképesztő durva mutatványokat előadva, hol egymás nyakában, hol egymás nyomába lépkedve. Egy ilyen show-t egy közeli plázában láttunk, nagyon látványos volt. 

A performansz előtt még megnéztük a kb. 100 éves Atkinson óra tornyot, ami korábban világítótoronyként szolgált, ami azért érdekes, mert a tengertől viszonylag távol van. Persze akkoriban még nem voltak olyan magas épületek, amilyenek most közte és a tenger között vannak, vagy az is lehet, hogy a mostani épületekhez a tengertől hódítottak el területeket. Atkinson amúgy 28 évesen halt meg Borneo lázban. Hogy ez maláriát jelent, vagy dengue lázat, az nem derült ki. 

Ezek után felsétáltunk a Signal Hill-nek nevezett dombra, ahol egy kilátó van, nem túl érdekes de azért nem is teljesen érdektelen panorámával. 

Este pakolás a holnapi szigetes útra, merthogy nem viszünk minden cuccot, aztán vacsi és fekvés. Ezúttal geoduck nevű kagylót próbáltuk ki (magyar nevét nem tudom), meg a tegnapi tarisznyarákokat ismételtük meg, utána ismét gyümölcstállal és egy sörrel. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése